Ha egy ihletett pillanatban sikerül friss, szinte „Hamvas” szemmel meglátnunk, hogy a borivás tényleg közeli rokona a szerelemnek, onnantól jobban megnézzük majd, hogy milyen is az a „cseppfolyós csók”, amit magunkhoz veszünk. Benne van-e mindaz a gond és gondosság, amit egy jóakaró társtól remél az ember?

A kézműves szőlészet és borászat gondolatköréből folytatva a párhuzamot, ha a beltartalom minősége és tisztasága fontos, a személyesség és egyediség, az élhetőnek megmaradó körülmények, akkor elfogadjuk az ezzel járó mennyiségi ingadozást, az évjárati sajátosságokat, a természet kiszámíthatatlanságát és az esetenként magasabb költséget is. Ki tudja követni, hogy miről is beszélünk immár: borászatról vagy párkapcsolatokról?

Visszatérve a Mesterhez és az ő egyik legnagyobb tudományához, a derűhöz: „…azt mondom tehát, bort igyatok! Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra, a jó, mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni.”